Sok elgondolást írtam le arról, hogy milyen lehetne a jövőben egy társadalom, ami mentes a mostani hibáitól. Az átmenetet nem tudom. Csak azt írom le, milyen lenne az ami jól működik. Elsőre nagyon egyszerű és nagyon alapgondolatok ezek. De, ha belegondol az olvasó, akkor rájön, hogy ezek fontos dolgokra mutatnak rá és egyáltalán sehol nincs az leírva vagy törvénybe iktatva vagy isteni parancsolatban megszabva, hogy ami fontos annak bonyolultnak kell lennie. Azt gondolom, túl sokan elmennek az egyszerű dolgok mellett. Törekedjünk felismeréseinkben is az egyszerűségre. Ez a pár írás amit közlök nem részletesen kifejtett gondolatok halmaza. Csupán rövid, vitaindító szikrák. Éppen ezért nem tudományos alapossággal kell vizsgálni a tartalmukat, hanem csupán annak, amik valójában. Egyszerű ötletek…

Az emberiség problémái, a háborúk, a bűnözés nagyrészt mind az elégedetlenségből erednek. Ha egy ember elégedett a sorsával, az életével, ha azt csinálja amit szeret akkor nem gondol sem háborúra, sem bűnözésre, sem irigységre mások életével kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy a munkájával elégedett, boldog dolgozó termelékenysége sokkal nagyobb, mint azé, akinek csak szenvedés a bejárás. A produktuma magasabb minőségi színvonalú. Saját maga pedig jobban fejlődik a szakmáján belül, hiszen nem kell állandóan váltogatnia a munkahelyeket.

Tehát ahhoz hogy jobbá tegyük a világot elégedettebbé kell tennünk az embereket. A mai világban az elégedettséget pénzzel lehet elérni. Legalábbis ezt sugallják az embereknek. A pénz bűvöletében élnek és közben elfelejtik és letérnek arról az útról ami az elégedettséghez vezet és mire megszerzik a pénzt már rég nem számít semmit mert az ember közben teljesen megváltozott. A rosszabbik eset és ez a több, hogy nem sikerül megszerezni a szükséges pénzmennyiséget. Ezek az emberek, ezzel a beállítottsággal soha nem tudnak boldogok és elégedettek lenni. Mi lehet a megoldás?
Olvass tovább

Sok évvel ezelőtt láttam egy filmet, ami ennek a cikknek a megírásában segített nekem. Mint minden, amiről írok ez is régóta érlelődik bennem, de csak most alakult úgy, hogy írni is akartam róla. Érdekes módon pont most jutott eszembe ez a film is. „Jövőre, veled, ugyanitt” ez a címe. Angolul: Same time, next year egy régi, 1978-as alkotás, néha színházban is játszák egyébként. Még Magyarországon is. A sztori tehát elég híres mondhatom.

Röviden, a történet egy fiatal férfi és egy nő kapcsolatáról szól. Mind a ketten házasok, egy konferencián futnak össze véletlenül és együtt töltik az éjszakát. Akkor elhatározzák, hogy minden évben ugyanezen a napon ugyanitt találkoznak és eltöltenek egy napot. Hosszú évek telnek el és ők minden évben találkoznak közben pedig boldog családi életet élnek. Persze ez erkölcstelen hiszen megcsalás. De van egy érdekes pont benne. Ez a fix pont. Bármi is történjen mindig biztosak lehetnek benne, hogy van egy időpont amikor viszontlátják a másikat. Ekkor kibeszélhetik minden bánatukat, fájdalmukat vagy akár a gyerekeik iskolai szereplését is. Mindent. Talán megcsalás, de ez segít külön-külön a házasságuk megtartásában? Nézzük a lényeget:

Amikor egy kapcsolat telítődik vagy zátonyra fut, akkor a két fél egyre inkább vergődik egymás szorításában. Van egy összekötő erő. Alapvetően szeretik egymást és ez folyamatosan húzná össze őket. Van egy taszító erő is, valami ami megnemértés a kettejük kapcsolatában és ez folyamatosan távolságtartásra ösztönöz. Ez a taszító erő nem más, mint az, hogy a két lélek bár úgy érzi együvé tartozik, de mégis különböző fejlettségi vagy inkább úgy mondom érettségi szinten van. Talán csak egyik félnek, talán mindkettőnek szüksége lenne még olyan megtapasztalásokra, amiken át kell mennie, hogy a lelke érett legyen annak a párnak az elfogadására.
Olvass tovább

(A címet, a nagy sikerű, 1969-es Jane Fonda főszereplésével készült film: A lovakat lelövik, ugye? után kreáltam, szabadon, elferdítve…)

Tételezzük fel, hogy irányítják a világot és az a cél, hogy egy globális, homogén közösséget hozzanak létre. Akkor abban az a legjobb ha mindenki zombi. Vagyis átlagos. Mert statisztikailag ez mérhető a legjobban, ez számítható ki, ez tervezhető, ez irányítható a legjobban. Azt hihetnénk, hogy a gondolati manipuláció, ha van ilyen az emberek széles tömege ellen irányul. De nem. Drasztikusan fogalmazva, aki hülye, azt minek tovább hülyíteni? Azzal már eleve nem kell foglalkozni. Az elérni kívánt átlagtól vannak lefelé meg felfelé eltérő csúcsok. A lefelé eltérő hülyék nyílván nem okoznak gondot nem tudnak gátat jelenteni egy globális irányításra törő elitnek. Az egyetlen cél tehát a felső kilógó csúcs lehet. Az a szűkebb réteg, aki képes és akar is önálló gondolatokat megfogalmazni.

Először az akaratot kell megtörni. Tehát bár képes rá, úgy értem fizikailag, mentálisan eléggé intelligens, hogy tudjon új, innovatív gondolatokat létrehozni, de mondjuk valamivel elnyomják benne ezt az akaratot.

Olvass tovább

A dolgok lényege az, hogy megpróbáljunk egy olyan halmazt összehozni az életben, amire azt mondhatjuk, hogy ha az ember azt a halmazt abban a sorrendben végigköveti, akkor ugyanarra a gondolatra jut, mint az, aki azt a halmazt megalkotta. A gondolat persze nem egy jó fogalom erre. A gondolat, a nyelv a beszéd és mindezek a fizikai dolgok egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy azt az érzést és tudatállapotot, amiben éppen vagyunk, kommunikálják a másik számára. Csupán arra alkalmasak ezek a verbális és nonverbális (mint pl. a testbeszéd) eszközök hogy körülírjuk, vagy máshonnan ismert példák sorozatán keresztül megpróbáljuk bemutatni az illetőnek, hogy mi most éppen mi vagyunk, vagy ki vagyunk, hol vagyunk, hova tartunk, mit akarunk. Mindezt nevezhetnénk léleknek.

Ez vagyunk: lélek.
Gyüjtőnéven.

Amikor szeretném megmutatni magam valakinek, vagyis a lelkemmel összeismertetni az ő lelkét akkor nem teszek mást, mint megmutatom neki azt az utat, amit az én lelkem bejárt, azért, hogy az ő lelke ezt megnézve belássa, hogy annak az útnak a végen milyen ember állhat. Nem lát meg engem valójában még mindig.
Olvass tovább