Elégedett dolgozók, hatékonyabb működés! Ki mit szeretne csinálni?

Elégedett dolgozók

Sok elgondolást írtam le arról, hogy milyen lehetne a jövőben egy társadalom, ami mentes a mostani hibáitól. Az átmenetet nem tudom. Csak azt írom le, milyen lenne az ami jól működik. Elsőre nagyon egyszerű és nagyon alapgondolatok ezek. De, ha belegondol az olvasó, akkor rájön, hogy ezek fontos dolgokra mutatnak rá és egyáltalán sehol nincs az leírva vagy törvénybe iktatva vagy isteni parancsolatban megszabva, hogy ami fontos annak bonyolultnak kell lennie. Azt gondolom, túl sokan elmennek az egyszerű dolgok mellett. Törekedjünk felismeréseinkben is az egyszerűségre. Ez a pár írás amit közlök nem részletesen kifejtett gondolatok halmaza. Csupán rövid, vitaindító szikrák. Éppen ezért nem tudományos alapossággal kell vizsgálni a tartalmukat, hanem csupán annak, amik valójában. Egyszerű ötletek…

Az emberiség problémái, a háborúk, a bűnözés nagyrészt mind az elégedetlenségből erednek. Ha egy ember elégedett a sorsával, az életével, ha azt csinálja amit szeret akkor nem gondol sem háborúra, sem bűnözésre, sem irigységre mások életével kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy a munkájával elégedett, boldog dolgozó termelékenysége sokkal nagyobb, mint azé, akinek csak szenvedés a bejárás. A produktuma magasabb minőségi színvonalú. Saját maga pedig jobban fejlődik a szakmáján belül, hiszen nem kell állandóan váltogatnia a munkahelyeket.

Tehát ahhoz hogy jobbá tegyük a világot elégedettebbé kell tennünk az embereket. A mai világban az elégedettséget pénzzel lehet elérni. Legalábbis ezt sugallják az embereknek. A pénz bűvöletében élnek és közben elfelejtik és letérnek arról az útról ami az elégedettséghez vezet és mire megszerzik a pénzt már rég nem számít semmit mert az ember közben teljesen megváltozott. A rosszabbik eset és ez a több, hogy nem sikerül megszerezni a szükséges pénzmennyiséget. Ezek az emberek, ezzel a beállítottsággal soha nem tudnak boldogok és elégedettek lenni. Mi lehet a megoldás?

Egyszerűen meg kell kérdezni mindenkit, hogy mit szeretne csinálni, mivel lenne elégedett. A mai kor technikája már tökéletesen alkalmas ennek a hatalmas adatbázisnak a minden szempontból történő kezelésére. Miután megvannak az adatok, egyszerűen csak mindenkit olyan munkára, olyan társadalmi szerepvállalásra kellene beosztani, amit megjelölt. Aki pék szeretne lenni az lehessen pék, aki gyárigazgató az legyen az. Persze egy mostani ember azt mondaná: de ha ez így működne akkor mindenki a gyárigazgatót jelölné be mert sok pénzt kap, mindenkinek parancsolhat és közben alig végez tényleges munkát. Az új világ polgára erre csak nevetne és azt mondaná: a pénz nem számít, mert a régi világban ez volt az eszköze az érvényesülésnek, de az újban az elégedettséget más úton is el lehet érni. És ha az ember pékként lenne elégedett, akkor, mivel a pénz nem számít, nincs rákényszerülve arra, hogy gyárigazgatónak törekedje fel magát és így ebben a világban csak azok lennének gyárigazgatók, akik tényleg ezt szeretnék csinálni. Igazából, ha a pénzt nem számítjuk nagyon sok embert nem érdekel a hatalom, vagy nem akar túl nagy felelősséget és nem akarna gyárigazgató lenni. Ez a pozíció a régi világban csak a pénz és a hatalom miatt volt fontos de az újban csupán egy a munkák közül. És még egy fontos dolog. A mai világ polgára szintén mondhatná ezt is: de ha ezt csak így be lehet jelölgetni mi van ha mindenki azt jelöli be, hogy nem akar csinálni semmit, mert ő így lenne elégedett? Akkor ki dolgozna? Az új világ polgára ezen is nevet. Ő azt mondja: az emberek a pihenést leszámítva nem szeretnek tétlenek lenni. Az ember kívánja a cselekvést az elfoglaltságot, a tevékenységet amelynek során tanulhat, fejlődhet és megvalósíthatja önmagát. És ehhez többé nem szükséges a pénz mint közvetítő.

Persze a pénzt nem kellene végleg kizárni de funkciója betöltésén kívül – árucsere – másra nem való. Egy ilyen elégedettségi kérdőíven meg lehetne jelölni mondjuk három dolgot amit az ember szeretne csinálni, és egy központi adatbázis ezt mondjuk párosítaná a rendelkezésre álló munkahelyekhez. Persze ezzel a munkaerő és az oktatási piac is jobban menedzselhető lenne hiszen nem rohangálna egy csomó olyan diplomás aki mást tanult mint amit aztán végül csinál. Hiszen manapság az iskola megválasztásában is az a döntő ami az aktuális trend. Az ember igyekszik olyan sláger szakmát kitanulni ami majd jól jövedelmez, biztos megélhetést jelent. De mit ér mindez ha közben nem elégedett. Az új rendszerrel jobban elosztható lenne, hogy ki mit tanuljon, mert biztos lenne benne, hogy a munkájára szükség lesz. A rendszert persze nem lehet egyik napról a másikra felállítani ehhez túl durva a mai világ. Azonban el lehet kezdeni és évről évre javulhat azoknak az aránya akik azt csinálják amit szeretnek és ezáltal elégedettek. Ők biztos nem fognak bűnözni vagy háborút kiálltani. Ha a rendszer kezdetben nem is működne, az adatgyűjtést azért éves gyakorisággal lehetne csinálni és az így kapott adatokat statisztikai célokra felhasználva lassan el lehetne érni a bevezetését, működését. Kezdetben mondjuk a dolgozók átképzésével arra a területre, amit megjelöltek. Az emberi erőforrás menedzsmentet nagyban segítené egy ilyen rendszer létrejötte.

Furcsa, hogy még egyetlen kormány sem csinált hivatalos, tudományos, személyre szóló felmérést arról, hogy igazából mit szeretnének csinálni a polgárai.

A kormányok mindig csak csinálnak valamit amiről – jobb esetben – azt hiszik, hogy jó az embereknek és attól elégedettek lesznek. De nem egyszerűbb megkérdezni őket?