Miért nem működik a demokrácia?

Vágjunk a közepébe! Azt nagyjából mindenki tudja mi a diktatúra és talán azt is mi a demokrácia. Így ezekről most nem beszélek. Amiről beszélni fogok az a kérdőjel az egyenlet végén. A demokrácia röviden a többség uralmát jelenti. Az első és legfontosabb mondat vagy gondolat ebben a témában az, hogy a többség mindig a hozzá nem értőkből áll. Bármilyen témáról is van szó. Ez nem sértés! Ez egyszerű ténymegállapítás.
Nézzünk egy példát: van 30 ember, akik át akarnak kelni egy hófödte hegyszoroson, amiben ráadásul vihar is dúl. Van egy ember közöttük, aki jól ismeri az utat és ebben a speciális esetben az ő ismerete felbecsülhetetlen. Tehát elméletileg ő áll a menet élére és biztonságban átvezeti az embereket.

Aztán amikor ennek a kis közösségnek az életében más kérdéskör merül fel, mint pl. az hogy hogyan lehet a legjobban almáspitét készíteni a hegyoldalban akkor nyílván félreáll és majd átveszi a helyét a csoportból három nő akik megvitatják hogyan lehet ezt a legjobban kivitelezni. Ekkor ők a szakértő kisebbség a többség pedig ismét hallgat rájuk. Nézzük meg hogyan működne ez egy demokratikus közösségben. A 30 ember nyílván a hegyszoros előtt népgyűlést tart melyen vezetőt választanak, aki majd sikerrel átvezeti őket. A pozícióra bárki szabadon jelentkezhet és minden jelen lévő szavazhat bárkire. A jelöltek szabadon mondhatnak bármit a tömeg meggyőzése és a szavazatok elnyerése érdekében. A tömeg mindent el fog hinni mert a tömeg nem szakértő! A tömegnek fogalma sincs milyen egy jó hegyivezető, sőt lehet, hogy arról sincs fogalma, hogy egyáltalán hegyivezetőre van szüksége. Tehát a többség fog választani egy olyan ígéret alapján, amit majd nem tud ellenőrizni, mert nem ért hozzá. A hegyivezetőnek itt nem sok esélye van hiszen egy jó marketinggel rendelkező élelmes társa majd átveszi tőle ezt a jó kis pozíciót és a saját hasznára fordítja.

De beszélhetnénk most akár arról is, hogy mondjuk egy tetőt kell megjavítani egy közösségben és az emberek népszavazást tartanak arról hogy ki csinálja meg és hogyan csinálja. Őszintén, ki alkalmas erre a feladatra? Természetesen egy ács. Az ácsok többségben vannak a társadalomban? Nem. Mindig sokkal kevesebb ács van, mint ember. Mindig sokkal kevesebb szakértő van (valamilyen témában) mint ember. Az ember szót most az egyszerűség kedvéért a szimpla többségre alkalmaztam, akik nem szakértők. Mivel egy választáson bárki indulhat, de csak kevesen értenek hozzá ténylegesen így nyilvánvaló, hogy sem a hegyivezető, sem egy ács nem lehet nyertes.

Miért? És ez egy nagyon fontos kérdés! Azért mert ahhoz hogy nyerjenek a választáson olyasmit kellene csinálniuk amihez nem értenek: marketing, PR, kampány, népszerűség, rendezvények, ne adj isten pártokba való tömörülés stb. És még sorolhatnánk, de nyilván felesleges mert a lényeg, ők ebben NEM SZAKÉRTŐK! Így tehát aki az adott kérdésben nem szakértő többséget meg kívánja győzni az valójában más dolgokban jeleskedik mint amire az adott kérdésnél szükség van. Tehát egy politikus fogja az embereket a hegyszoroson átvezetni és egy politikus fogja a tetőt megjavítani. Nyilván a helyzetet lehetne árnyalni azzal, hogy persze a politikus majd megbízza az ácsot, az majd megjavítja a tetőt és így a megfelelő ideológiai vezetés alatt a megfelelő szakember fogja végül is elvégezni a dolgot a többség legnagyobb megelégedésére.

Igen ám de ez itt már a szakértő fogalmán túl felvet egy emberi kérdést is. Vajon tényleg a helyes dolgot fogja cselekedni a választott vezető? Vagy esetleg az egyik barátjának vásárol egy ács diplomát (értsd idézőjelben), majd csináltat vele valamit olcsón miközben dupla annyit tesz zsebre és közben az így beszedett pénzből költ arra hogy megmagyarázza a tömegnek ez miért is volt most jó neki. A kérdést nem tudjuk megválaszolni. De a fenti kis példából kiderült az hogy a demokrácia nem lehet működőképes hiszen a többség kezébe adunk olyan kérdésben választási hatalmat amiben ha akarnának sem tudnának jól dönteni mert nem értenek hozzá. A többség számára nincs más döntési szempont mint az adott jelölt ígéretei és esetleges korábbi szereplése. Ez viszont nem kötelezi semmire és nem bizonyít semmiféle szakértelmet, ráadásul utólag nem számonkérhető. A demokrácia így több forduló vagy több ciklus után diktatúrába megy át mert a kisebbség, aki szakértő lenne bármiben (az ácsok a tető ügyekben, a hegyivezető a hegyszorosok ügyében stb.) nem jut szóhoz, hatalomhoz.

Kijelenthetjük tehát, hogy a többség nem tud olyan hatalmat ruházni bárkire is amivel önmaga eleve nem rendelkezik. A hatalom mindig felülről jön és egy demokráciának maximum ellenőrzése lehet felette. Mondhatni egy működő demokráciában. De olyan nincs! A demokrácia önmagában foglalja saját működésképtelenségét. Így tehát marad a diktatúra demokráciának álcázva.

Ha ezt eddig sikerült belátni akkor egy normális társadalom nyilván elkezd azon gondolkozni, hogy ezt hogyan is lehetne megoldani? Hogyan kerülhetnek felszínre az ácsok ács ügyben és a hegyivezetők hegyszoros ügyben? A válasz egyszerű: sehogy. Hiszen az ácsok kisebbségben vannak, ahhoz hogy ők nyerjenek azt kellene mondani hogy más nem szavazhat ács ügyben csak az ácsok és ez megint diktatúra lenne. Orwell Állatfarmjához hasonlóan úgymond a disznók átvennék a hatalmat és bár mindenki egyenlő de ők mégis egyenlőbbek lennének a többieknél. Az szintén kivitelezhetetlennek tűnik, hogy kasztokra osszuk fel a társadalmat és mindenki csak a saját szektorában szavazhasson így biztosítva virtuális többséget a szakértőknek. Azért nem kivitelezhető, mert egyszerű példánk sarkosított helyzete, mondjuk egy tető megjavítására nem alkalmazható példa az élet bonyolultságában. Mint már láttuk, néha azt sem lehet eldönteni, hogy egyáltalán kinek a szakértelmére van szükség egy adott kérdésben.

Egy pillanatra nézzünk meg itt egy mai, élő példát. Kórházbezárás. Vajon itt szakmai vagy érzelmi alapon kell dönteni? Kinek adnánk a szakértői többséget a szakmai vezetőknek akik pénzügyi szempontból zárnának be egy intézményt vagy az intézmény pácienseinek akiket nem érdekel a pénz és szeretnék a közeli kórházat megtartani. Mindkét érv jogosnak és racionálisnak tűnhet. Nem vehetjük el tehát a szavazati jogot senkitől, mert az már tényleges diktatúra lenne. Marad tehát az egyetlen lehetséges megoldás a demokrácia finomítására, működőképességének javítására és ez a választhatóság megreformálása.
Mit jelent ez? Egyszerű. Ha tetőt kell javítani, akkor erre a feladatra csak ács jelentkezhet nem pedig bárki. Viszont mindenki szavazhat és mondjuk 3 ács közül a szimpatikusabbat választja. Természetesen az lenne a legoptimálisabb, ha a leghozzáértőbbet választaná, de ez nem lehetséges mivel mint megbeszéltük a tömeg nem szakértő nem tud szakmai szempontból dönteni. Mivel a jelöltek körét lekorlátoztuk a csak szakértők, tehát az ácsok körére így túl nagy rossz nem történhet bárkit is választanak. Mit jelent ez a mai valóságban? Hiszen az ács az egy szakma, könnyű azt mondani, hogy persze ha valaki elvégezte az iskolát és megszerezte a papírt, akkor már szakértő és így könnyű kiválasztani.

De hogyan válasszunk politikust? Ha korlátozni akarjuk a jelöltek számát és azt mondjuk csak az legyen választható aki szakértő akkor kit nevezzünk annak a politikában? Mitől lesz szakértő (hangsúlyozom bizonyíthatóan, mérhetően nem pedig saját ígéretei szerint) ami alapján azt mondjuk, te indulhatsz a választáson? A válasz egyszerű. Nem lehet teljes bizonyossággal megmondani, hiszen politikusi, vagy nevezzük így választott vezetőknek főiskola, egyetem nincs. Ez nem is lehet egy konkrét tanulmány tárgya. Vezetni egy országot vagy bármely más közösséget annyira sokrétű feladat, hogy az jelenleg nem definiálható egyetlen fogalomként. Mi lehet akkor a megoldás? Van mégis olyan iskola amit elfogadhatunk? Igen van. Egyszerűen szólva az élet iskolája. Persze ez így elsőre nagyon gyerekesen hangzik, de nézzük meg közelebbről mit is jelent.

Megint mai példát említve a két nagy párt vezetője Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor (ezt a gondolatot eredetileg 2007-ben írtam így akkor még érvényes volt a két vezető neve…) nem járta ki az élet iskoláját. Ők a hatalom iskoláját járták ki. Gyurcsány KISZ vezetőként tört előre majd jutott a párton keresztül politikai hatalomhoz, Orbán pedig a szocialista képzés egyetemi évei alatt összegyúródott társasággal rendszerváltott és azóta a párton keresztül jutott hatalomhoz. Egész életében egyikük sem dolgozott, úgy mint az átlagemberek. Hát akkor miért várjuk tőlük, hogy megértsék a többség, az átlagemberek gondjait? Eddigi analógiánknál maradva kijelenthetjük, hogy ez a két ember nem szakértő az átlagemberek problémájának orvoslásában, mert egyszerűen sosem voltak azok. A választhatóság megreformálása és az élet iskolája tehát nagyon egyszerű dolgot jelent. Csak az legyen választható és csak az legyen vezető aki valamilyen szempontból már az élet valamely területén komolyan bizonyított.

És akkor majd itt kell, hogy jöjjenek, akik ebben szakértők és pontosan megmondják, hogy ezek milyen feltételek lehetnek. El tudom képzelni, hogy pl. egy orvos 10 évnyi szolgálattal már kijárta az élet iskoláját és ő választható lenne. Vagy akár egy katonatiszt, vagy egy egyszerű parasztember aki 20 éven át mást sem csinált csak kapálta a földet és megtanulta azt szeretni, tisztelni és becsülettel használni. Persze sokakban felmerül most a kérdés: ugyan már egy egyszerű földművest hogyan lehetne elképzelni a politikában? Mit tudna ott tenni, hogyan viselkedne? A válasz megint csak egyszerű. Ezt jelenti a politikai sokrétűség, mely reprezentálná az élet sokrétűségét is. Természetesen lennének, mérnökök, jogászok, társadalomtudósok mellette, de ő ebben az esetben, amit leírtam a jó erkölcsöt, a tisztaságot és a becsületet vinné a politikába.

Azt hiszem ez az, ami most nagyon hiányzik! Persze a szakértelem mellett…